Kulcsár Viktória: Lubickolok a Kölyök szerepében!

Egy hete mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban a legtöbbet játszott magyar musicalt, A padlást. Az ötszázharminc éves naiv szellem, a Kölyök szerepében Kulcsár Viktóriát, a József Attila Színház művészét láthatták a nézők a premieren.

– Milyen érzés ötszázharminc évesnek lenni?

– Egészen jó! Valójában ennek a karakternek az az egyik érdekessége, hogy bár több mint ötszáz éves, mégis egy fiatal kölyökről és így egy nadrágszerepről beszélünk. Ezért mindenképpen fittnek kell lennem ahhoz, hogy el tudjam játszani.

– Félre a tréfával! Nagyjából ötszáz évet kell levonni, hogy megkapjuk az igazi életkorát. Ilyenkor éri az embert a legtöbb tennivaló. Nyáron volt az esküvője, számtalan darabban játszik a Budapesten és Pécsen is fellép. Elég sűrűnek tűnik az élete, és most még Szeged is... Hogy került ide?

– Korábban Pécsen játszottam már ezt a szerepet, ezért meghívtak egy castingra, ahol Horgas Ádám is ott volt, vele pedig pécsi rendező korában már dolgoztam. A darab rendezője, Méhes László a pécsi színház művészeti vezetője volt korábban: onnan mindketten jól ismertek. Így hívtak meg és választottak ki végül a szerepre. Az pedig, hogy most máshol is sokat játszom, és szinte minden hónapban három-négy bemutatóm is van, mind a járvány utóhatása. Több elmaradt bemutatót most kell pótolni, minden torlódik, közben szabadúszóból a József Attila Színház tagja lettem, ami szintén új feladatokat jelent. Ezért kicsit itt is, kicsit ott is vagyok, igyekszem helytállni mindenütt. Valóban nagyon sűrű most az életem, de nagyon élvezem, hiszen ezért lettem színész.

– Pécsen a Böhm György rendezésében bemutatott musicalban is a Kölyök bőrébe bújt. Szegeden pedig Méhes Lászlótól kapta meg ezt a szerepet. Mi a különbség a két előadás között?

– A legnagyobb különbség, hogy a pécsi eladást nem próbáltam a társulattal, hanem a várandós kolléganőm helyett kellett beugranom. Így a próbafolyamatban sem vettem részt, nem tudtam ötletelni, nem tudtam a karaktert igazán kidolgozni, csak kicsit faragtam rajta. Szegeden viszont végig részese voltam a próbáknak, volt lehetőségem ízlelgetni a darabot és a figurát. A nézők szempontjából az a nagy különbség, hogy a szegedi előadásban jóval több az érzelem. Ezt mondták a bemutató után a szüleim, akik mindkét produkciót látták.

A teljes interjú a Szeged.hu oldalán olvasható.