IVÁN, A HATALMASKODÓ KISEMBER ÉS A KICSINYES HATALMAS – A SZEGEDI BULGAKOV-DARAB NEM TAGADJA AZ ÖSSZEFÜGGÉSEKET A MAI VILÁGGAL

– A házmester és a cár időutazását filmszerűen jelenítik meg: több részre osztott színpadon, jelmezváltásokkal, színekkel, fényekkel. Ez a nézőket is segíti majd a megértésben?

– Igazából az a legfontosabb kérdés, hogyan egyensúlyoz a darab a dévaj őrület és a logika határán. Mert ha túl logikus és száraz, akkor ellentmond a darab stílusának, amit megkövetel az álom az álomban szürrealitása. Ugyanakkor, ha csupán egy dévaj álmodozás, akkor meg követhetetlenné és élvezhetetlenné válik. Úgyhogy próbáljuk megtalálni azt a mezsgyét, hogy követhető legyen a cselekmény, ugyanakkor olyan elemekkel, effektekkel, betétekkel tarkítjuk, amik reményeink szerint végig lebegtetik a nézők lelkében és szemében, hogy ez most álom vagy valóság.

– Amikor a színházat vezető művészeti tanács megalakult, elmondták, hogy az itt levő társulatban gondolkodnak. Kik jutottak eszébe, amikor az Iván, a rettentő című Bulgakov-darabot kiválasztotta?

– Vannak olyan alapszereplők, akik olyan színészekért kiáltanak, akik el tudják vinni a hátukon ezt az előadást. Régi vágyam, hogy egyszer elfogyasszam az Ivánt, és most éreztem, hogy olyan társulatba kerültem, ahol megvannak azok a színészegyéniségek, akikre ezt jól ki lehet osztani. Ki kell emelnem Gömöri Krisztiánt, aki a házmestert és Iván cárt is alakítja egy este alatt. Nagy felelősség és drámai ív hárul Rédei Rolira, aki a feltalálót játssza, illetve Viczei Zsoltra a tolvaj szerepében, különböző történelmi korokon keresztül.

– Bulgakov a kedvence, miért?

– Egyrészt a stílusa miatt, nagyon szeretem a látásmódját, azt a fajta szatirikus rátekintést a világ dolgaira, amivel ő összetéveszthetetlenül működött. Ízig-vérig színházi ember; érződik a szövegein, hogy egy olyan ember írta, aki színházban dolgozik, és nem az íróasztal mellől találja ki ezeket a darabokat. Tíz éve lehet, hogy rábukkantam erre a darabra, de mert akkor független színházban dolgoztam, semmiféle anyagi háttere nem volt annak, hogy ilyen összetett látványért kiáltó darabot elő lehessen venni.

– Színháztechnikai értelemben tehát aktuális. Politikai szempontból is? 

– Nyilván vannak olyan színházak ma Magyarországon, ahol önmagában abból lehet politikai, társadalmi súrlódás, ha egy ilyen cím valakinek eszébe jut, én ezt így látom. Vagy ha nemcsak az eredeti darabot vesszük át, hanem egy merészebb átdolgozás születik, ami nem tagadja le az összefüggéseket a ma világával. Egyébként nem sulykoljuk ezt agyon a darabban, de nem is tagadjuk. Dolgoztam olyan színházban, ahol egy ilyen gesztus már problematikus, de Szeged nem ez a hely, hál’ istennek.

– Az előző évadból továbbjátsszák a Gazdálkodj okosan! című saját darabját, ami nagyon népszerű és elég szegedi előadás lett. Változtatott rajta valamit az előző évad óta?

– Nagyon jó visszhangja volt, találkozott a nézői igényekkel és ízléssel. Az volt az egyik nagy kérdés, kibírják-e a nézők egy felvonásban, erről komoly szakmai zajlott a főpróbahéten. Hogy a kérdésre válaszoljak, a legnagyobb változás benne, hogy a ritmusa olajozottá vált.

– Megkedvelte a közönség a Kacsa című hírszínházi estéket, amiket ön honosított meg, írt és rendezett Szegeden. Lesz folytatása? 

– Igen, abszolút tervben van, hogy a Kacsa visszarepül a színházba. Ez főleg egyeztetés kérdése, de azt éreztük, hogy szeretik a nézők, a színészeknek is üdítő kihívás, hogy egy nap alatt hozunk létre egy előadást a semmiből.

– Ha már egyeztetés, említsük meg, hogy pár hete megszületett a kisfia Budapesten. Össze tudja egyeztetni a szegedi színházat, a családot és a további kihívásokat?

– Nehéz, mert ugyan hál’ istennek éppen egy szünnapon született meg a kisfiam, Virgil, úgyhogy velük voltam, de az utóbbi hetekben nem tudtam hazamenni, ami pedig egy újszülöttnél különösen fontos lenne. Ez fáj, de tudtuk a feleségemmel, hogy ez lesz, és így vállaltuk.

– Min dolgozik még a szegedi előadásokon kívül?

– Kis szusszanás után egy nagyon nagy szabású projekt vár rám az Örkény Színházban Pesten. Egy kétfelvonásos, egész estés zenés-táncos revüműsort fogunk csinálni, állatmesékből, ezópuszi tanmesékből összegyúrva. Én írom a prózát, a dalszöveget Parti Nagy Lajos, a zenét Dargay Marci, készül hozzá koreográfia, lesz jelmezözön. A nyúl füle – ez lesz a címe. 

A teljes interjú a Szeged.hu oldalán olvasható.