Intellektuális humor, komoly mondanivalóval

Sokan nem is tudják, hogy egy-egy előadás szövegét, amit épp néznek Varsányi Anna fordította. Ő felel a csodás jelmezekért is sokszor, legyenek azok letisztul, második világháború korabeliek vagy akár maiak. Fest, ír és rengeteget olvas. Most pár érdekességet is elárult, hogy mire számíthatnak a szegediek jövőre. A közönség nagyon szerette az Ünnep és A bugaci határon című műveidet Szilágyi Annamária rendezésében. Mi lesz a következő A and A Produkció? - Az Ünnep – a tavalyi nagy sikerre való tekintettel – most decemberben ismét látható lesz a Kisszínházban négy alkalommal. Emellett nagy örömömre szeptembertől már a fővárosban is játsszák, aSpirit Színház tűzte műsorára a darabot. Ami pedig a jövő nyarat illeti, kifejezetten Szilágyi Annamáriának írtam egy darabot. Annyit elárulhatok, hogy egy énekesnőt alakít benne. Annak idején egyébként azért álltunk össze, hogy valami jó szülessen a kihasználatlan kreatív energiáinkból. Szerencsére Kolonics Erika akkor bizalmat szavazott nekünk. Már öt éve dolgozunk így együtt a Szegedi Városháza udvarán az IH égisze alatt. Különösen nagy élmény volt, mikor egy orosz kortárs művet fordítottam le és állítottuk színpadra. Még a Nemzetközi Kortárs Drámafesztiválra is kijutottunk vele Jekatyerinburgba. Szerencsére az idei előadást is nagyon szerették a szegediek, valaki még Algyőre is eljött, hogy még egyszer megnézze. Angolról, franciáról, oroszról és olaszról fordítasz, és magyar nyelven írsz. Milyen az utóbbi folyamat? - Folyamatosan jegyzetelek. Ha hallok, látok, olvasok vagy kitalálok valami izgalmasat, azonnal papírra vetem, nehogy elfelejtsem.Általában félévnyi jegyzetelgetés után megszületik a fejemben a cselekmény is, és akkor két-három hét alatt megírom a darabot. Hatalmas ajándék nekem, hogy Bognár Róbert József Attila-díjas író, műfordító a mesterem, akinek a stílusáért fiatal korom óta rajongok. Ő szokta lektorálni, javítani és javaslatokkal ellátni a szövegeimet. Rettenetesen szigorú mester, úgyhogy amit ő jóváhagy, az tökéletes. Nemrég egy külföldi ügynökség is elvállalta a képviseleted. Mesélj kicsit erről! - Nehéz bekerülni külföldi cégekhez. Nagyok az elvárásaik, és persze szerencse is kell hozzá. Elküldtem egy-két művem fordítását. Nagyon tetszett nekik az Ünnep és a Nem tartozom ide című drámám is. Értékelték, hogy egyedi hangvétel és intellektuális humor jellemzi a darabjaimat. Viszonylag kevesen írnak így, törekszem ezt a rést lefedni. Nagy hatással van rám az angol és az orosz irodalom. Azok a művek, amik nyelvileg is nagyon szellemesek, ugyanakkor áll mögöttük egy mélyebb mondanivaló. Nálam a minőségi színházat egyébként itt Szegeden például a Tóték képviselte. A látvány nem akart a darab fölé kerekedni, a rendező pedig megbízott Örkény remek szövegében és a remek színészekben. A Szegedi Nemzeti Színházban dramaturgként, jelmeztervezőként és díszlettervezőként dolgozol. Milyen eddig az évadod? - Első tervezésem az Időfutár volt, ami egy ifjúsági darab. Tervezőként elsősorban karakter centrikusan gondolkodom és dolgozom. Emellett azonban nagyon fontos, hogy az összes ruha harmonikus egységet alkosson a színpadon. Arra törekszem, hogy amit a színész visel, még jobban kihangsúlyozza karakterét. Ha az ember elolvas egy szövegkönyvet, rögtön kirajzolódik egy kép a fejében. Igaz ez a díszletre is. Ott végképp arra törekszem, hogy egy minden részletében ízléses, ütős látványt kreáljak, ami persze funkcióiban kiszolgálja az adott művet. Szerintem én vagyok saját magam legszigorúbb kritikusa. Folyamatosan megkérdőjelezem magamat. Milyen munkák várnak még rád? - A Cosí fan tuttea következő nagyobb munkám. Én írtam a recitativók helyére az áriákat és együtteseket összekötő párbeszédeket. Toronykőy Attila rendezővel az a célunk, hogy megmozgassuk vele a fiatalok fantáziáját, hiszen egy operabeavató előadásról van szó. A jövő évadra is készülünk már, egy angol kortárs darabot fordítok épp, ami a világban máshol már nagy sikereket ért el. Ennyi dolog mellett még marad időd festeni? - Régen többet festettem, de nyilván a színház a szerelmem. Volt kiállításom New Yorkban, a Magyar Állami Operaházban és két éve itt Szegeden. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a saját városomban a nagy hagyományokkal rendelkező Móra Ferenc Múzeum kért fel.