A több mint kétszáz éves Don Giovanni farmerben és edzőcipőben szédíti a nőket a Szegedi Nemzeti Színházban

A fizikai színház modern eszköztárával kelti életre a több mint kétszáz éves Mozart operát Horváth Csaba rendező a Szegedi Nemzeti Színház legújabb produkciójában. A Don Giovannit, bár a mű 1787-ben született, máig az operairodalom legobszcénebb darabjaként tartják számon. Frissességéből, időszerűségéből mit sem veszített, a dinamikus szegedi előadás pedig egyszerre szól a ma nézőjéhez és mégis időtlen.

A feslett életű kalandor figurájának megkomponálása előtt a legenda szerint még magával Casanovával is konzultált Mozart. Az operát most a fiatal szegedi operatársulattal állította színpadra Horváth Csaba, az előadás premierje pénteken este lesz a nagyszínházban.

A rendező-koreográfus, a Forte Társulat megalapítója és vezetője bár a zenéből indul ki, végül mindig a testből igyekszik fogalmazni mondanivalóját, azaz számára a testbeszéd legalább olyan fontos, mint a verbalitás vagy a zene. Ráadásul az operát olasz nyelven adják elő, ezért a mozdulatoknak, a gesztusoknak, a színészi játéknak kiemelt jelentősége van, hogy a közönség is értse, mi is történik valójában a színpadon.

– A zene mellett a mozgással, a testtel való kifejezés a színház legősibb nyelve. Ezért most is arra törekszem, hogy az énekesek minden mozdulatát a belső érzelmek hívják elő és ne pusztán az adott koreográfia – mondta a rendező, aki alaposan leporolta Mozart operáját, szinte csak a zenei vázat hagyta meg, hogy a történettel minél közelebb tudjon kerülni a ma nézőközönségéhez.

Az opera története szerint az álarcos Don Giovanni a kormányzó lányának, Donna Annának a szobájába lopódzik, ám a lány elutasítja az ismeretlent. A zajra a kormányzó is felébred és párbajra hívja. A lovag leszúrja és elmenekül. Anna és jegyese bosszút esküszik, csakúgy, mint a városba érkező Donna Elvira, akit a lovag elcsábított, majd faképnél hagyott. 

Don Giovanni közben a csinos, fiatal menyasszonyra, Zerlinára vet szemet, amikor felbukkan Anna, Elvira és Ottavio. A lovag kereket old, majd elbizakodottságában a kormányzó sírján álló szobrát hívja meg vacsorára – ami a szegedi előadásban el is megy, majd a pokolra küldi Don Giovannit.

Ez csak az egyik különlegessége az előadásnak. Horváth Csaba a főhőst farmebe és bőrdzsekibe bújtatja, álarc helyett pedig baseball sapkával és napszemüveggel takarja el az arcát. Szolgája, Leporello pulóverben, kapucnival és sportcipőben igyekszik gazdáját féken tartani, nem sok eredménnyel. A színház tánckarának tagjai pedig, akik szinte az egész darabban fel-fel bukkannak a színpadon, miniszoknyában és topban táncolnak a lányok, olykor boxeralsóban a fiúk.

– Don Giovanni a világ legnagyobb nőcsábásza. Mindenütt próbálkozik, de számára nem a siker a fontos, hanem maga a próbálkozás, az újabb és újabb kihívás és lehetőség élteti. Ezért nem éli meg kudarcként, ha nem sikerül a kiszemelt nőt meghódítania. De végül őt is utoléri a sorsa, ez a fajta életvitel ugyanis nem maradhat megtorlás nélkül – mondta az opera zenés közönségtalálkozóján Szélpál Szilveszter, akinek A varázsfuvola Papagenója után ez a második Mozart főszerepe Szegeden.

Don Juan alakja a spanyol hódítások idején született. Az akkori világ az amerikai aranypartoktól a flandriai kincses városokig tele volt spanyol kalandorokkal, akik fittyet hánytak erkölcsnek, törvénynek, emberségnek. Ezt a véreskezű, komisz kalandort értelmezte azután át a feudális világ saját társadalmának felfogása szerint és helyzete át Don Giovanniként a XVII-XVIII. század történelmi környezetébe, mint dúsgazdag főnemest, aki megszokta, hogy szeszélyeinek és vágyainak nincsenek korlátai.

A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.