Marica grófnő

„Az operett voltaképpen a legkomolyabb színpadi műfaj, a legszebb és legszabadabb, mellyel királyokat üthetünk veszedelem nélkül nyakon, s mely tartalmas, ötletes, újítani vágyó lelkekben születve, többet rombolhat e korhadt világból s jobban készítheti a jövendő jobbat –öt parlamenti obstrukciónál...” (Ady Endre)

A Decsényiek birtokán gazdatiszti állást vállal egy Török Béla néven bemutatkozó fiatalember. A férfi addigi életét gróf Endrődy-Wittenberg Tasziló néven élte, amíg el nem szegényedett. Minderről mit sem tudva, egy szerelmi csalódástól feldúltan érkezik haza Bécsből a birtok úrnője. Marica minden kérőjében hozományvadászt lát, ezért kitalál magának egy képzeletbeli jegyest: Zsupán Kálmán bárót. Marica és Tasziló természetesen egymásba szeretnek. A nemlétező Zsupán váratlanul felbukkan, a segíteni akaró barátok és rokonok pedig összekuszálják az eseményeket, de végül győz a szerelem.

Egy korabeli kritika a következőt írja a bécsi bemutatóról: „A vidám és komoly hangulatok váltakozásában, a ki nem apadó invencióra valló szólamok beosztásában, az ének- és táncszámok kellő arányában és a finálék felfokozásában céltudatosabb és biztosabb mestere az operettnek ma nincsen Kálmánnál.”