PUCCINI REMEKMŰVE A NAGYSZÍNHÁZBAN

A felkészülés ugyan hónapok óta zajlik, a mai olvasópróbával hivatalosan is kezdetét vette a Pillangókisasszony próbafolyamata. Barnák Lászlófőigazgató hangsúlyozta, hogy azon felül, hogy a nemzeti színházak kiemelt feladata nagy zenés művek színpadra állítása, a Szegedi Nemzeti Színház számára azért is fontos az operajátszás, mert ebben a műfajban lehet leginkább elmesélni úgy egy történetet, hogy a zene a lehető legmélyebben hatoljon a nézők szívébe. A nagyszabású előadás nemcsak a szegedi, hanem az egész ország operát értő és szerető közönségének készül.

Dobszay Péter zeneigazgató elmondta, Giacomo Puccini zenéje a mindennapjainkat gazdagító hatással bír, amelyet a Pillangókisasszony intenzíven kínál a nézőknek és az alkotóknak, szereplőknek egyaránt, mert ez a mű 120 évvel a születése után is ugyanolyan erővel tud hatni, mint amikor bemutatták.

„Puccini műveire jellemző a zene, a szöveg és a dráma komplexitása, az erős hatásgyakorlás” – fogalmazott a rendező, Juronics Tamás, aki kitért arra is, hogy a Pillangókisasszony zsigerileg hat, a rációra és az emócióra egyaránt. A zene mellett a játék, a kompozíciók, a színpadképek mind úgy állnak majd össze, hogy az adott pillanatot legjobban szolgáló hatást tudják elérni.

A látvány is a hallottak felerősítésére hivatott: Vízvárdi András impozáns, mégis letisztult díszlete és animációja, valamint Bianca Imelda Jeremiastradicionális jelmezei remekül hangsúlyozzák a keleti és a nyugati világ közötti különbségeket, ezáltal a közönség még inkább beleélheti magát a történetbe.

Pál Tamás karmester szavaival élve: „ezt az előadást nem azoknak játsszuk, akik ki akarnak kapcsolódni, ha bejönnek a színházba, hanem azoknak, akik be akarnak kapcsolódni a történetbe. Ez a színház lényege: azért jövünk ide, hogy itt éljünk meg olyan dolgokat, amelyek a való életünkben is fontosak számunkra.

Puccini a Pillangókisasszonyban életszerű, komplex emberi világot tesz elénk, olyan mindannyiunkat érintő kérdésekkel, hogy komolyan vesszük-e, amit mondunk és mennyire vehetjük komolyan, amit mást mond nekünk?”