A vidéki operajátszásról III. – A gyakorlati sík

Mivel a Budapesten kívüli operajátszás kizárólag a vidéki nemzeti színházakban történik, így egyetlen lehetőség az operaélet létrehozására, ha külön tagozatot alkot a színházon belül. Ez persze feltételezi, hogy valóban operaéletet akarunk létrehozni, nem pedig az évi egy előadást, amiért megkapja a színház a „nemzeti” státuszt és az avval járó többlet támogatást. Ennek a tagozatnak a felépítését tárgyalja ez az írás. Az cikksorozat előző részét ide kattintva lehet elolvasni.

Az „operatagozat” mára csak nevében kell, hogy operatagozat legyen, mert az igények, amiket ki kell szolgálnia sokkal több rétegűbb, mint annak okait az elméleti részben taglaltam hosszabban. Ez a több rétegűség nem feltétlenül az énekesi állományban kell megmutatkoznia (ezt is tárgyaljuk majd miért), hanem minden egyéb részletében, ami a tagozathoz tartozik. Ehhez a tagozathoz kell, hogy tartozzanak a zenés műfajú darabok, opera, operett, musical. Hogy melyik típusú előadás milyen arányban kell, hogy együtt működésben legyen a prózai tagozattal, azt természetesen darabja és előadása válogatja. Nyilván egy musical előadásban nagyrészt ebben a stílusban járatos énekesek/színészek lesznek, nem operaiak, de minden egyéb hozzátartozó elemet a tagozat kell, hogy adjon. Az operett már eggyel bonyolultabb kérdés, de ezt is majd a helyén tárgyaljuk.

Az operatagozat felépítése öt nagy egységből kell, hogy álljon: szólisták, kórus, tánckar, zenekar, művészeti ügykezelés. Nézzük meg ezeket az egységeket közelebbről. (Innentől kezdve minden leírásunk egy ideális helyzetet vázol fel, nem a jelenleg még épphogy létező hazai gyakorlatot.)

Szólisták

Ide nem csak az énekes szólisták tartoznak, hanem korrepetitorok, karmesterek szintúgy, olyan művész emberek, akik szólistának tanultak és szólistaként gyakorolják hivatásukat.

Az énekesek terén nyolc különböző hangfajú szükségeltetik egy operai alaprepertoár eljátszásához, megvalósításához. Ekkora énekesi gárda mindenképp kell, ha el akarjuk érni azt, hogy egy színház saját maga ki tudjon állítani egy estét, vendég nélkül. Hiszen addig nem beszélhetünk egy adott városban saját operajátszásról, amíg nincsen annyi a városhoz köthető énekese, akik elő tudnak adni egy operát önállóan. A hangfajok ideális eloszlása a következő:

• 2 szoprán, egy könnyű lírai, koloratúr készséggel és egy telt lírai szoprán esetleg „jugendlich-dramatisch” tendenciával.
• 1 klasszikus lírai mezzo.
• 2 tenor, egy karakter avagy „comprimario” tenor és egy klasszikus lírai tenor.
• 1 bariton
• 1 basszbariton
• 1 basszus

Ezzel az énekes elosztással lefedhető a teljes barokk és klasszikus opera repertoár, a bel canto túlnyomó része, számos Verdi és Puccini opera, a korai német és francia romantika és a modern repertoár jelentős része szintúgy. Ha pusztán erre a társulatra építünk, úgy természetesen kimarad a teljes Wagner életmű, a nagy romantika és a századforduló számos csúcsa. De elérhetővé válnak rögtön ezek is, ha ezeknek az operáknak a 2-3 főszerepére vendéget hívunk és a kisebb szerepeket adjuk a társulat tagjainak.

A korrepetitorok és karmesterek tekintetében a következő eloszlás az ideális:

• 1 általános korrepetitor, aki épp úgy tanít be operát, mint a többi műfajú dolgot akár a színészeknek is.
• 1 kórus korrepetitor, aki nagyrészt a kórussal dolgozik, de szükség esetén egyéb betanításokra is alkalmas.
• 1 karmester, aki kötelező módon tudjon zongorázni is és a három műfaj mindegyikére kiírható legyen akár vezényelni, akár zongorázni. Sőt, ha zongora mellől kell levezényelni egy előadást, azt is tudja.
• 1 első karmester, aki a zenei vezető helyettese is egyben. Mindegyik műfajban jártas kell legyen és zongorázni is tudjon. Munkaköréből adódóan tudja helyettesíteni a zenei vezetőt akár próbákon, akár tárgyalásokon, döntési jogkörrel és felelőséggel.
• 1 kórus vezető karnagy, aki a kórus betanításáért és minden művészettel kapcsolatos kérdéséért felel. Ha ezen felül még előadásokat is tud vezényelni, csak plusz a színház életében.
• zenei vezető, aki az egész tagozatot egyben tartja, felel a művészeti és működési kérdésekért.

A teljes cikk a PAPAGENO oldalán olvasható.

Kapcsolódó:
A vidéki operajátszásról I. – Az elméleti sík
Vidéki operajátszásról II. – az elméleti sík